75 éves a FŐKEFE! Ez alaklomból a Társaság országos és helyi vezetői, valamint a meghívott munkatársak és vendégek részvételével szerény, de méltó ünnepséget rendeztünk. Megtisztelő, hogy meghívásunkat elfogadta, és köszöntő beszédet mondott dr. Kósa Ádám fogyatékosságügyi államtitkár.

Államtitkár úr beszédét alább közöljük:

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy vállalat, egy munkahely életében igen nagy idő háromnegyed évszázad: 1949-ben, 75 évvel ezelőtt kezdett munkálkodni 70 dolgozóval a mai Főkefe jogelőd intézménye, a Vakokat Foglalkoztató Állami Vállalat, amely csak látássérültek foglalkoztatására volt hivatott, országos hatáskörrel.  Feladata a kefe- és a seprűgyártás, valamint a kézi szövés volt. A következő évben változott a cég neve, ettől kezdve hívták Fővárosi Kefe- és Seprűipari Vállalatnak és nyolc évvel később költözött a Laky Adolf utcába, ahol napjainkban is a központi épülete áll. Ám hazánkban a fogyatékossággal élők foglalkoztatása jóval korábban kezdődött, hiszen már 1826-ban program született olyan intézet létesítésére Pesten, hogy „abban valaha mind, a hazának szerencsétlen fiai segedelmet és könnyebbülést találhassanak.” Az intézetekben vakok gondozását, később oktatását, szakképzését végezték. Hasonló törekvések voltak a siketek és nagyothallók vonatkozásában is. Az 1940-es években Budapesten és országszerte a szabók, varrók, bőrdíszművesek, szőnyegszövők kézműves kisiparosok még önállóan végezték tevékenységüket.

Tény, hogy a kormányok mindig is igyekeztek szándékuk és lehetőségük szerint enyhíteni a rászorulók helyzetén, de nem egyszer jobban örültek annak, ha ezt nem az államnak kell tenni, hanem önálló kezdeményezésként, társadalmi szervek végzik. Manapság azonban bizton mondhatjuk, hogy európai szinten is egyedülálló az, ahogyan a magyar kormány 2010-óta segíti a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkoztatását, jobbítani igyekszik mindennapi életüket.

Mindennek valóban jó példája a 75 évvel ezelőtt életre hívott Főkefe – a partnereivel, társcégeivel együtt, a Kézművel és az Erfoval – tevékenysége és az azt biztosító körülmények. Az állami tulajdonú közhasznú nonprofit kft. nem csupán a termelés szempontjából említhető, hanem az értékteremtő és a közösségformáló szerepe is figyelemre méltó.

Nehéz időszakon van túl a Főkefe – hasonlóan más cégekhez. Évekkel ezelőtt senki sem számíthatott arra, hogy a termelést, a fejlődést befolyásolja, sőt egy időre meg is akasztja az új pandémia, majd az orosz-ukrán háború nyomában jelentkező európai háborús infláció, illetve az európai ipart érintő strukturális kihívások. Meg kellett húzni a nadrágszíjat, sok mindent át kellett gondolni: hogyan tovább? A Főkefe szerencsés volt, vette az akadályokat, alkalmazkodott a körülményekhez – az új, felelős vezetés szerepe mellett itt a Belügyminisztérium részéről a tulajdonosi elköteleződést is aláhúznám.

A megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élők világa egy sajátos, de nem zárt világ. Nyílt szívű emberekről beszélhetünk, akik sokszor nehéz szociális körélmények között élnek, de számukra ennek ellenélre fontos a lehetőségeikhez képest jól végzett, felelősségteljes munka. Szókimondó emberekről beszélhetünk, akik számára semmi sem szürke: őszintén elmondják a véleményüket, legyen az akár kedvező, vagy akár kedvezőtlen mások számára. És ebben benne van az is, hogy sok esetben az üzemvezetőjük nemcsak a munkahelyi közvetlen vezetőjük, hanem mintha a szüleik lennének, a tanácsadójuk, a barátjuk, sőt a bizalmasuk is, akivel akár a magánéleti problémáikat is megbeszélhetik.

A Főkefe így több, mint egy munkahely – közösség is. Itt barátságok, kapcsolatok köttetnek, a közösség pedig támogatja egymást.

Ami emellett társadalmi szinten is lényeges, hogy ezek az emberek a munkájukkal igenis értéket teremtenek. Néha elgondolkozom azon: mi hajthatja ezeket az embereket? Mi az, ami erőt ad nekik ahhoz, hogy önmaguk helyzetén túllépve, képesek legyenek értéket teremteni? Szerintem, benne van a bizonyítási vágy: helyzetem ellenére kihozom magamból a maximumot!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül engedtessék meg nekem, hogy kimondjam: digitális világunkban, a mesterséges intelligencia és a robotizáció feltörekvő időszakában a megváltozott munkaképeségű embereket foglalkoztatók igazolni tudják, hogy a hagyományos értékeknek, az emberi munkának, a kétkezi munkának igenis van becsülete! Köszönet érte a 75 éves Főkefe dolgozóinak! Kérem Önöket, hogy a köszönetemet adják át a Főkefe és a cégcsoport minden dolgozójának!”